Meg hoztam a második fejezetett tudom későn hoztam ne haragudjatok a kövit meg probálom majd hamarabb hozni.Írjátok le majd a véleményeteket nagyon kíváncsi vagyok rá.:D)Noémi POV:
Fel öltöztem majd ki mentem a fürdőbe hamar el készülődtem mivel nem szoktam magam ki sminkelni.Minek nem látom értelmét,ezért is lehet hogy nem barátkoznak velem annyian,nem úgy mintha zavarna.Le mentem a konyhába el raktam a kajám és indultam el a suliba.Be raktam a fülhallgatót el indítottam a zenét és el kezdtem halkan énekelni(biztos nem néztek hülyének). A suli fele tartok amikor hirtelen valaki meg fogta a vállam annyira meg ijedtem hogy hirtelen bele rúgtam a lábába hátra néztem és láttam hogy Luhan az.
-Aish! Normális vagy el akarod törni a lábam!-szólt rám Luhan majd fel egyenesedett és fölvette a földről az esernyőjét amit akkor ejthetett el amikor bele rúgtam.
-Sajnálom nem tudtam hogy te vagy!-védekeztem
-Tudtad volna ha nem hallgatsz zenét mert akkor hallottad volna hogy kiabálok!-mondta dühösen majd elindult
-Ne haragugy vesszek neked majd egy csokit ha meg bocsátasz!-rohantam utána
-Na jó,nem is haragudtam rád.-mondta. Be értünk a suliba és be mentünk a terembe le cuccoltam a helyemre majd oda mentem Luhan és Beakhyun helyére.Beak nem volt még itt így hát le ültem a helyére.
-Lulu!-szóltam Luhan-nak
-Mit szeretnél kérni?-kérdezte
-Honnan veszed hogy szeretnék valamit?-
-Hát mivel Lulu-nak hívtál és csak akkor szólitasz így ha akarsz valamit,szóval ki vele!-mondta
-Aish le buktam,azt szeretném kérdezni hogy szólithatnálak oppának?-kérdeztem mire Luhan csak el mosolyodott
-Persze,de ezt amúgy honnan veted?-kérdezte
-Hát tegnap Vivi azt mondta hogy Tao oppa és megkérdeztem Kai-tól mivel pont mentünk táncolni hogy mit jelent és elmondta,ja meg azt mondta hogy mondthatom neki hogy oppa.-mondtam mosolyogva
-Fura.-jelentette ki Luhan oppa
-Mi fura oppa?-kérdeztem miközben a szemöldököm a plafont verte
-Hát az hogy Kai mondta hogy szólithattod úgy hogy oppa eleve nekem az se tetszik hogy vele lógsz!-mondta
-Ja értem viszont már megyek a helyemre szia oppa!-indultam el -uh Luhan oppa kövi szünetben nem akarsz le kísérni a büfébe?-fordultam vissza
-De le kísérlek-mosolygott.Vissza mentem a helyemre de Chen (a pad társam) nem volt még itt lehet beteg lett.Be csengettek és be jött a tanár mindenki fel állt.
-Jöjjenek ki a hetesek!-jelentette ki Mr.Lee persze el is felejtettem hogy a hülye matek tanárnál ki kell menni,így hát ki álltam az osztály elé mivel az egyik hetes tuti hogy én vagyok,de arról fogalmam sincs ki a másik. Meg vártam míg a társam ki ér nem más mint Sehun.
- Mr.Lee tanár úrnak tisztelettel jelentem nincs itt:Kim Jong Dae más mindenki itt van.-jelentettem
-Helyükre mehetnek!-intett a kezével.Mindenki helyett foglalt és ki nyitottuk a könyvet.Mivel nem vettünk új anyagot ezért csak feladatokat oldottunk meg.Szerencsére hamar eltel az idő.Már csak öt perc van az órából,de hirtelen egy papír fecni landolt az asztalomon.
~Noémi
Suli után el mehetnénk ruhát venni!
-Vivi~
Rá néztem Vivi-re bolintottam jelezve hogy benne vagyok.Ki csengetek és mindenki meg indult ki fele gyorsan össze pakoltam és rohantam ki a teremből meg keresni Luhant,de nem látom sehol.Ez érdekes pedig meg ígérte hogy együtt megyünk le a büfébe.Már minden hol kerestem csak a tetőn nem.Fel rohantam az emeletre majd a tetőre a kilincset majd nem el törtem ahogy ki nyitottam az ajtót a lépcső fokokat kettesével szeltem a .Mikor fel értem retina égető látvány fogadott (legalábbis számomra). A tető közepén egy pad volt és rajta két diák csókolózott,mivel a lépcső tetején álltam nem tudtam ki venni hogy kik közelebb mentem és láttam a félig a fiú arcát mivel ő nem mozgott.Kai volt az.Kai eltolta magátol Miso-t
-Ezt nem hiszem el!-kiabáltam hangosan és a kezem ökölbe szorult
-H..hogy teheted ezt velem?-kiabáltam,alig tudtam vissza tartani a sírást.
-Noémi hagy magyarázzam el kérlek!-jött közelebb Kai
-Nem kell,ne gyere közelebb nem akarlak látni.-mondtam majd elkezdtem rohanni egyenesen haza nem érdekelt hogy van még órám,de véletlenül neki mentem valakinek nem érdekelt csak tovább rohantam.Már a közeli parkban jártam mikor el kezdtek folyni a könnyeim így hát le ültem a legközelebbi padra fel húztam térdeim és rá hajtottam fejem és hagytam hagy follyanak könnyeim.
Kai POV:
Reggel az iskolában nem történt semmi érdekes.Első óra után fel mentem a tetőre a padra le dobtam a táskám és le ültem ekkor ajtó nyítódásra lettem figyelmes.Hátra fordultam és láttam hogy Miso közeledik felém.
-Már megint te?-kérdeztem egyre mérgesebben.Miso a suli ribije hogy szépen fogalmazzak,különösebben engem nem nagyon érdekel többször is be próbálkozott,de mindig el utasítottam nem azért mert nem az esetem,de akkor már tetszett Noémi.
-Igen,miért nem csak zavarok?!-kérdezte majd le ült mellém és megfogta a kezem
-De,csak te soha nem veszed észre magad!-söpörtem le a kezét kezemről.Majd hirtelen meg csókolt ahogy fel eszméltem mit csinál el toltam magamtól.
-Ezt nem hiszem el!-kiabált hangosan Noémi!?Mit keres ő itt?Mi óta lehet itt?Én ezt nem értem.
-H..hogy teheted ezt velem?-kiabált könnyező szemmekel az öklét pedig ökölbe zárta
-Noémi hagy magyarázzam el kérlek!-mentem egyre közelebb hozzá-Nem kell,ne gyere közelebb nem akarlak látni.-kiabált és el rohant.
-Ezt akartad mi?-kiabáltam Miso-ra nagyon ideges voltam rá-undorító vagy!-
Le rohantam a lépcsőn és elkezdtem Noémi után rohanni,de nem tudtam merre ment.Így jobbnak láttam ha a park fele megyek nem tudom miért,de volt egy megérzésem hogy ott találom.És persze a szimatom nem csalt egy padon ült a fejét térdeire hajtva sírt.Óda rohantam majd le ültem mellé.
-Noémi kérlek hallgass meg nem az történt amire te gondols!-mondtam miközben simogattam a hátát.
-Rendben.-nézet fel
-Én fell mentem a tetőre gondolkodni,de valaki utánam jött én elsőnek azt hittem te vagy,de amikor meg fordultam láttam hogy Miso.Én ép el akartam küldeni amikor hirtelen rám mászott,de hidd el én egyből el löktem.-néztem könnyes szemeibe és meg fogtam a kezét
-Miért kéne hinnem neked?-kérdezte szipogva
-Mert tudod én azért mentem fel a tetőre hogy át tudjam gondolni a dolgokat mert több dolog is idegesített régebben,de már kevésbé és ezeket a dolgokat tisztázni kellet magammal.-mondtam
-Miket?-hajtotta le a fejét mire még jobban hozzá simultam
-Idegesített,hogy nem köszöntél.Idegesített hogy jól elvoltál.Idegesített,hogy nem röhögtél azon amin mi röhögtünk.Idegesített,hogy csak olvastál, és semmi más nem érdekelt.Idegesített. hogy kedvelted Luhan-t és jól elvoltál vele.Idegesített, hogy előttem
űltél.Idegesített, láttalak a szünetekben.Idegesített hogy tetszettél.Idegesített,hogy olyan lánynak tűntél, aki soha nem foglalkozna velem.Aztán rohadtul idegesített, hogy beléd estem!-mire be fejeztem mondani vallom Noémi már nem sírt, látszott rajta a meglepődés.
-T....tényleg?-ez a szó amit ki tudott nyögni.Inkább nem válaszoltam hanem lassan felé hajoltam és lágy csókot leheltem ajkaira.
